16.: Why does it feel so good but hurts so bad Part. I.

Welcome, ezen a csodálatos sundayfunday napon - amit tudom, hogy mindenki a pokolba kíván. A részhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy egyszer mintha említettem volna, hogy lesz a huszadik rész körül egy kis 'változás'. Nos, a történet itt vesz száznyolcvan fokos fordulatot - és persze a következőben, hiszen ez csak az első része. Xx

.::Eleanor::.

Egy perc. Két perc. Három... Már csípőre raktam a kezem és fenyegető pillantásokat vetek rá, de még mindig az ágyon fetreng nevetve. Ennyire vicces lenne? Nem hiszem.

- Ugye most viccelsz? - tápászkodik fel, miközben letörli egy a nevetéstől kibuggyant könnycseppjét.

- Úgy nézek én ki? - kérdezem éllel a hangomban és választ sem várva kimegyek a laptopért, hogy megmutassam a bizonyítékot. Az egérpadon végighúztam az ujjamat, hogy a gép újjáéledjen és idegesen harapdáltam a számat. Tudom, hogy Lou azt hiszi, viccelek, de nem lesz ennyire mókás hangulatban, ha meglátja a képeket. Ölébe raktam a gépet és félve emeltem rá a tekintetét. Igen, erre a reakcióra vártam. Először hümmögve görgette le az oldalt, és láttam a szemét, ahogy fokozatosan ködösödik és az arca is mintha kissé eltorzult volna.

- Mi a fenét csináltál? - kérdezte felemelve a hangját, amitől kicsit hátrébb hőköltem, de biztos voltam benne, hogy csak egy kisebb kirohanásáról van szó. Nyeltem egyet és válaszra nyitottam volna a számat, de folytatta: - Van fogalmad róla, hogy mi lesz, ha ezt bárki meglátja? - kelt ki magából és indulatosan állt fel az ágyról, hogy teljesen szembe fordulhasson velem. - El, ez komoly, akik eddig utáltak, azok tuti, hogy ízekre szednek, és ez az, amit nem akarok. Ráadásul dühít, hogy bárki láthat téged... - szavai elhalkulnak és már inkább volt aggódó, mint dühös.

- Szóval féltékeny vagy? - vonom kérdőre és én is felállok, hogy a szemébe nézhessek. Egy kisebb mosolyt villantok felé, hátha megpuhul, de nem.

- Nem, egyszerűen csak rossz látni, hogy bánt, ahogy mindenfélének elhordanak, és ha ezt a képet meglátják - mutatott a monitorra -, nem tudom mit csinálok.

- Nos, a probléma az, hogy már publikálták. A másik probléma - vettem egy kicsit viccesebbre a figurát -, hogy már nincs semmilyen meglepetés.

- Hogy érted ezt? - kérdezte és láttam szemében az óvakodást, mintha azt hinné, hogy a következő baj, amire rámutatok az az, hogy meztelen képeim is vannak

- Nos, ezt ajándékba szántam.

- Ó... - esett le neki pár másodperccel később. Mellém lépett és szorosan átölelt. Nyomott egy puszit a homlokomra. Nyakába fúrtam a fejem és mélyen belélegeztem erős parfümjének az illatát, ami most biztonsággal töltött el és megnyugtatott.

- Azért, szólni kéne a szerkesztőknek, hogy szedjék le - szólt meg kis idő múlva.

- Ühüm - helyeseltem.

Még jobban szorítottam magamhoz és azt akartam, hogy ez a pillanat ne múljon el. Mert bár úgy érzem, hogy Louis kicsit dühös rám, mégis a karjaiba húz és megvéd, történjen bármi. Tudom, hogy mindig ott van nekem és józanul gondolkodik, nem őrül meg, ha vészhelyzet van; én viszont képes vagyok bepánikolni, emiatt pedig többször hozok rossz döntést, mint jót.

Amíg elmentem fürdeni, útközben pötyögtem egy esemest Alishának, hogy minden rendben van - bár a képek még mindig fent vannak. Kíváncsi vagyok mi lehet vele és Harryvel.

.::Alisha::.

Sokkal inkább vicces, mintsem botrányos El szerencsétlenkedése. Napvilágot látott pár szexis képe, na és? Legalább neki tökéletes alakja van, nincs semmi takargatnivalója. Magamban mosolyogva mentem vissza a helyiségbe, ahol felettébb jó hangulat uralkodott. Mindenki könnyesre nevette magát, Harry és Jack pedig egymás szavába vágva oltogatták egymást.
- Ki volt az? - duruzsolta a fülembe göndör hajú barátom, amikor visszaültem a helyemre. Szorosan mellé, hogy mindenki kényelmesen elférjen a kis kerek asztalnál.
- Eleanor. Majd később elmondom - válaszoltam, hogy csak ő hallja.
Még beszélgettünk a srácokkal és végighallgattunk egy rögtönzött koncertet is, aminek a felét végigtáncoltuk, sőt Harry addig piszkált, hogy énekeljek, míg végül beadtam a derekam és elénekeltem egy One Direction számot. A White Eskimo a végén megtapsolt, de nem is ezért, hanem Harry önelégült vigyoráért már megérte. Tetszett neki, hogy az ő számuk közül választottam, bár igazság szerint nem is jutott hirtelen más az eszembe. Miután az elmúlt egy hónapot a One Direction bűvöletében töltöttem, hamar megtanultam az összes számaikat, hiszen mindegyik dallamos és fülbemászó, míg más zenéknek nagyjából a refrénjét tudom, amire mindig tombolunk.
Elbúcsúztunk a srácoktól és megadták a számukat, hogy hívjam őket, ha csatlakoznék hozzájuk, mert éppen megüresedett egy női vokalista számára egy hely.
- Ne álmodj róla, Jack! - szólt Harry kedvesen, mint aki csipkelődik a másikkal. Kikérte magának, és azt mondta, hogy előbb csatlakoznék a 1D-hez, mint hozzájuk. Ezen elvitatkoztak, míg én a fejemet fogtam, majd egyszerűen kihúztam Harryt a kocsmából és hazaráncigáltam. Alig állt a lábán, ezek szerint akkor is fogyasztott rendesen, amíg én nem voltam bent.
Hazafele öntötte magából a részeges vicceit, amik könnyeket csaltak a szemembe, annyit nevettem rajtuk. Be nem állt a szája a hülyeségekről.
Az anyja és a nevelőapja már régen az igazak álmát aludták, ahogy Gemmáék is, úgyhogy a lehető leghalkabban, tenyeremmel befogtam a száját és felmentünk a lépcsőn. Sajnos az ötletem nem sikerült, mert beleharapott a bőrömbe.
- Harold Edward Styles, seggrészeg vagy - oktattam ki csöndben és felé tornyosultam, mivel két lépcsőfokkal magasabban álltam.
- És te így is szeretsz - sóhajtott teátrálisan. Csak mosolyogva megcsóváltam a fejem és egy cuppanós puszit kapott cserébe ezért a szép vallomásért.
Elmentem fürdeni. Hosszú percekig folyattam magamra a forró vizet, minden porcikám átfagyott a téli mínuszban. Lehunytam a szemem és átértékelni kezdtem az egész eddigi életemet. Ilyenekre is csak a zuhanyzás közben érek rá... Harry olyan volt számomra, mint egy támasz, akibe kapaszkodhattam, aki kihúzott a bajból. Segítségért is hozzá fordultam és gyakrabban lelkiztem vele, mint Eleanorral az utóbbi időben - amit gyakran szóvá tett legjobb barátnőm. Mellette tényleg önmagam lehettem - még akkor is ha ez most közhely -, és sokat segített elfogadni magam, egy másik szemszögből világított rá a problémákra. Amik elől nem kell elfutni és meghátrálni, mert ha egyszer szembe nézel vele, utána sokkal könnyebb lesz. És milyen ironikus, hogy ott függ a legnagyobb problémám a levegőben, ami arra vár, hogy elmondjam Neki.
Hajamat kontyba fogtam és magamra öltöttem egy hosszú szürke melegítőt és egy fehér topot, mint pizsama, majd visszamentem Harry szobájába. Az ágyon feküdt, haja az arcába hullott. Olyan édesen aludt, hogy nem akartam felkelteni, úgyhogy kémeket megszégyenítő módon másztam be a falhoz és fejemet óvatosan a mellkasára hajtva hagytam, hogy elnyomjon az álomvilág.

- JÓ REGGELT! - hallottam meg egy fülsüketítő hangot az ágy mellől. Szemeim azonnal kipattantak, ahogy Harrynek is, aki kis másnapossága ellenére is felriadt.
- Mi a fene? - kérdezte álmosságtól rekedt hangján és először rám nézett, majd az ágyunk mellett álló Gemmára és Nate-re. - Hogy jöttetek be? - tért magához egy pillanat alatt és felemelkedett az ágyáról. Én törökülésbe felültem.
- Először is: nem volt kulcsra zárva az ajtó... - kezdte Gemma.
- Öreg hiba - vágott közbe Nate.
- Másodszor is - Harry nővére vetett egy pillantást Nate-re, aki fülét-farkát beljebb húzta. Látszik, ki viseli a nadrágot a családban. -: anya azt mondta, hogy van lent reggeli és nem sokára mennetek kell.
- Oké, megyek zuhanyozni - álltam fel és a bőröndből elővettem pár cuccom. Gemma és Nate, mint akik jól végezték dolgukat, kimentek a szobából.
- Ez aztán az ébresztés - vakarta a tarkóját Harry, míg a szekrényében nézelődött.
- Fáj még a fejed? - Bólintott, mire a kezébe nyomtam egy kis tablettát. - Régen ezt használtam, és bevált. - Nyomtam egy puszit a fejére és elmentem fürdeni.
Anne készített nekünk palacsintát áfonyával. Fogalmam sincs, honnan szerzett télen áfonyát, de nagyon finom volt. Harrybe próbáltam beletuszkolni pár falatot. Mintha én lennék az anyja. Ez a vidéki levegő teljesen kicserélt, mintha egy sokkal felszabadultabb én költözött volna belém.
Reggeli után még tévéztünk, legalábbis én megnézettem Harryvel a Pretty Little Liars ismétlését.
- Most komolyan, ettől még jobban fáj a fejem - kapott a halántékához teátrálisan.
- Ne mondd, hogy nem izgalmas, hogy ki lesz A? - keltem fel az öléből.
- Ha-ha-ha. Nem. A tuti gimi az jobb, annak legalább van valami mondanivalója.
Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, mire legyintett és tett egy megjegyzést, hogy úgy se érteném. Válaszul az arcába csaptam a díszpárnát, amiből egy párnacsata kerekedett.
- Ideje lenne mennetek! Harry, sosem fogsz odaérni a stúdióba - pirított rá Anne a konyha ajtót támasztva és rosszallóan csóválta a fejét. - Fiatalok - dörmögte és visszament.
A melegítőt lecseréltem egy kényelmes csőnadrágra, a topot pedig egy vicces, kötött karácsonyi pulcsira. (kép) A bőröndbe csak bedobáltam minden cuccom, ami szanaszét volt - jól van, mindenhol otthon érzem magam, na.
Fél órás búcsúzkodás után elindultunk. Anne-nek megígértem, hogy többet eszem, mert szerinte elférne rajtam egy-két kiló bőven. Láttam Harry én-megmondtam mosolyát az arcán, amit kedvem lett volna letörölni, mert idegesített, de vállat vonva mosolyogtam rá. Gemma azt mondta, hogy majd ha Londonban lesz, mindenképpen találkozzunk. Megígértem neki.
Az út csendesen telt, zenét hallgattunk. Harry az utat nézte, én meg az elsuhanó tájat és közben hálás voltam, hogy ilyen hétvégét tudhatok magam mögött. Úgy érzem, mintha kicseréltek volna.

.::Niall::.
Már két napja ment el Harry és Alisha és én azóta nem is mozdultam egy lépést sem innen. Na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen hazamentem aludni, de legtöbbször itt bandáztunk a fiúkkal, amelynek fő oka az volt, hogy a roskadásig pakolt hűtőben ne menjenek tönkre a felesleges kaják. Meg persze, mert a közös házunk kisebb átalakításon esik át. Új lesz a falak színe és pár elhasznált bútort ki is cserélünk.
- Mikor jönnek? - kérdezte Zayn, s megfordult a tengelye körül, hogy rám lásson. Tésztával teli szájjal nem akartam válaszolni, szóval meg kellett várnia míg lenyelem.
- Isteni ez a pesztó, Liam! - szóltam ki a barna hajú bandatagnak, aki a konyhát rakta rendbe. Nos, részben utánam, de ez mellékes. - Bármelyik percben itt lehetnek.
Letettem a tálat az üveg dohányzóasztalra és felmentem az emeleti mosdóba. Visszafele láttam, hogy Alisha szobájának az ajtaja nyitva van, és innen is kiszúrom azt a fehér kis borítékot. Amit azt hiszem, nem kell bemutatnom. Tegnap érkezett a postaládába, és én azonnal az éjjeli szekrényére vittem, gondoltam, ott biztosan észreveszi.

.::Alisha::.
Jólesett ezután a többórás autóút után kinyújtani a lábam és a kocsiból kiszállva beszívni a londoni szmogos levegőt, ami még a külvárosig is elér.
- Kíváncsi vagyok, mennyire szedték szét a lakást - jegyeztem meg magamnak hangosan, miközben kiszedtem a csomagtartóból a bőröndömet. Harry is így tett és követett az ajtóig.
- Hidd el, maximum a hűtő és a tévé bánja - nevetett saját viccén és egy csókot nyomott az ajkaimra, mielőtt bementünk volna a házba.
A konyha tiszta padlóját súrolta az állam, amikor beljebb mentünk. Sehol egy összeragasztott váza vagy egy újonnan vásárolt tárgy, ami feltűnne. Ehelyett három fiú ül a kanapén, glédában egymás mellett és arcukon kétszer körbeér a mosolyuk.
- Ez most a de-jó-hogy-itt-vagytok mosoly, vagy a ne-haragudj-de-új-a-váza mosolyotok? - kérdeztem játékosan mindhármójuktól. Zayn továbbra is mosolygott, de a másik kettő száján a vigyor kicsitt alábbhagyott.
- Azzal majd később ráérünk foglalkozni - legyintett Niall.
- Nyugi, mindenkinek tetszeni fog a váza. Egyenesen a Direction-házból való - kontrázott Liam.
Hát reméltem, hogy nem fog feltűnni Gabinak, ugyanis ő az egyedüli a házban, aki minden virágnak kitesz egy újabb vázát vagy vesz egyet. Megtörhetetlen váza-mániája van, ami már apát is néha az őrületbe kergeti.
Liamék megkínáltak az egyedi recept alapján készített pezstós tészátjukkal de nem fogadtuk el, mondván, hogy útközben megebédeltünk Nottingham-ben.
Harry felkísért a szobámba, miután Liam figyelmeztette, hogy nem sokára indulniuk kell a stúdióba.
A bőröndömből kipakoltam a szennyest és egy nagy kupaccal vágtam le őket a fürdőszoba padlójára.
- Nézd! - vett el egy levelet Harry az éjjeliszekrényemről. - Nem is mondtad, hogy jelentkeztél a Columbiára.
- Mert... - Odamentem és kivettem a kezéből a levelet, aminek elején a kis kék korona villogott feltűnően és a nevem is rá volt írva kacskaringós betűkkel. Torkomra forrtak a szavak és félve néztem fel, azokba a tökéletesen zöld szemeibe. Amiben nem láttam semmit, csak közömbösséget.
- Nem nyitod ki? - kérdezte.
- Nem akarom - mondtam.
Pár másodperc némaság és egy elégikus sóhaj után, de égül  feltéptem a borítékot.