2013. április 12., péntek

5. rész


Komolyan, csak Mike unszolására szóltam neki egy visszavágóra, magamtól sose tettem volna. Elképesztő volt, hogy nyert, ráadásul még csak nem is mondta, hogy ilyen ügyes. Tátott szájjal néztem, ahogy győztesként távozik Melanie és Annie társaságában.
- Niall Horan


- Hé, szerinted fel kellene ébresztenünk? – hallom meg Melanie kissé aggódó hangját a jobb oldalamról.
- Nem tudom. - Remek. Mellette áll Annie is. – Gyere, menjünk, majd felkel.
És már ki is léptek a faház ajtaján, én meg úgy döntök, inkább megpróbálok visszaaludni.

- FÖLD HÍVJA JAMIET! – Azonnal kipattan a szemem a hangos ordítozásra. Két lányt pillantok meg az ágyam mellett, akik önelégülten mosolyognak.
- Mennyi az idő? – motyogom és arcom a párnába túrom. Semmi kedvem nincs feltápászkodni az ágyból és eltölteni valami haszontalan programmal ezt a napot. Inkább élveztem volna a csendet a kényelmes ágyban, de úgy tűnik egyik se fog összejönni. Melanie és Annie nem tudnak csendben lenni öt percnél tovább, az ágy meg, nos, azt hiszem egy kiálló rugó felsértette a bőröm, úgyhogy nem mondható kényelmesnek.
- Már tíz óra is elmúlt. Hétkor volt a reggeli és a táborfelügyelő érdeklődött a hogyléted felől – kezdett fecsegni Annie.
- Klassz – mormoltam.
- Azt mondtuk rosszul érezted magad – vette át a szót Melanie. – Azt mondta, majd menj el az orvoshoz, mire mi közöltük, hogy szerintünk csak rosszul érintett a túlzott környezetváltozás.
- Klassz – ismétlem magam és még inkább a párnába fúrom a fejem. El sem tudom képzelni, hogy nézhetek ki alig pár óra alvás után. Aztán hirtelen villannak be az éjszaka képei, mintha most ébredtem volna a másnaposságból. Elpirulok a gondolatra, hogy még mindig Niall pulcsija van rajtam, mint pizsama, és kissé kényelmetlenül is kezdem magam érezni miatta.
Vajon ő mit csinál most?
- Jó, azt hiszem, felkelek, csak adjatok néhány percet.
- Míg visszaalszol? Azt már nem. – Egyszerre ugrottak az ágyamra, mire az a földig süllyedt. Még jó, hogy annál nincs lejjebb.
- Annie, most a bordáim között ülsz – sikítok fel a tompa fájdalomtól, és megpróbálom letolni magamról a lányt.
- Megtiszteltetés – mosolygott rám angyalian, de ez sem hatott. Ökölbe szorított kezekkel próbáltam meg arrébb lökni kisebb sikerrel.
- Jó a pulcsid – jegyezte meg Melanie, mire lesütöttem a szememet és a körmeimet kezdtem nézni.
- Gyorsan rendbe szedem magam és kimehetünk, ha gondoljátok – próbáltam témát terelni, és hogy bebizonyítsam szavahihetőségemet, azonnal kipattantam az ágyból.
Besurrantam az apró fürdőszobába és villámsebességgel kezdtem el készülődni. Még csöpögött a fogkrém a fogkefével teli számból, miközben lófarokba kötöttem a hajam és a szemem alatt éktelenkedő karikákat kezdtem vizsgálni. Megpróbáltam vékony alapozóréteggel eltüntetni, de nem sikerült, úgyhogy azt lemostam és maradtam a hideg víznél. Hát, azt hiszem, több alvásra lesz szükségem, és kevesebb éjjeli kimaradásokra. A biztonság kedvéért felvettem egy bikinit is. Visszatérve a szobába, mind felkapták a fejüket és rám mosolyogtak. Ezzel is azt sugallva, hogy elfogadható állapotba sikerült magam varázsolni, hurrá.

***

A nap ugyanolyan erővel sütött, mint tegnap, de a szokásosnál kissé szelesebb volt az idő. A piros pulcsit kissé összehúztam magamon – igen, tegnap este óta nem vettem le -, mert egy-egy fuvallat után libabőrös lettem. Lesétáltunk a tópartra és néztük, hogy néhány srác, hogyan wakeboard-ozik. Szokatlan volt, hogy egy ehhez hasonló extrém sportot ideraknak, egy gyerekekkel teli táborba, ahol könnyen megsérülhetnek.
A lányok inkább napozással töltötték az időt, vagy a félmeztelen srácok bámulásával. Hát, én csak egyet kerestem, de azt se találtam meg. Bármennyire is pásztáztam a tömeget, nem láttam rakoncátlan szőke tincseit, úgyhogy visszaereszkedtem lábujjhegyről. Arra lettem figyelmes, hogy Annie az egyik fiút szívatja. Bátran osztotta az észt, hogy ő is meg tud csinálni egy csavart minden erőfeszítés nélkül.
- Jaj, Mike. Nem gondolod komolyan, még magad sem. A világ legegyszerűbb sportja – hencegett és csípőre tett kézzel állta Mike kihívó pillantását.
Melanie-val jobbnak láttuk hátrébb állni, nem akartunk belefolyni semmibe.
- Jó, akkor gyere és próbáld ki. Fogadjunk, hogy nem bírsz fent maradni tíz másodpercig. – Mike lelépett a mólóról és Annie kezébe nyomott egy wakeboard deszkát.
- Szerinted jó ötlet ez? – kérdeztem hangosan tűnődve Melanitól, aki szintén meghökkent arccal állt. Szerintem ő is ugyanarra gondolt, hogy Annienak nem sok esélye van Mike ellen, de ezt egyikünk sem merte hangosan kimondani.
Óvatosan lépkedve, hogy ne csússzunk el a nedves kavicsokon, mi is lementünk a mólóra és figyeltük az eseményeket. A tóparton tartózkodok többsége is felkönyökölt fekvő helyzetéből és napszemüvege mögül nézte Anniet, aki levette a ruháját, és magára kapott egy kölcsön fürdőnadrágot, ami kissé nagy volt rá. Nem is tudtam, hogy bikinit vett fel már kora reggel.
Mutattam Melanie-nak a mellettünk lévő üres helyre a stégen és leültünk. Ő belelógatta a lábát a vízbe, én csak törökülésben néztem fel és próbáltam kisöpörni az arcomból a hajam.
- Jó – bólintott Mike, miután ráerősítette Annie-re a kötelet. – A lényeg, hogy tartsd meg az egyensúlyod. Vagy legalábbis próbáld meg – vigyorgott. Az előtte szorosan a kötelet markoló lány pedig látványos szemforgatással reagált.
Annie türelmesen állt, kicsit behajlította a térdét, és megpróbált úgy kinézni, mint egy vérbeli wakeboardos.
- Hé, Mike! – üvöltötte valaki. Mike, mintha szívességet tenne, lustán felemelte tekintetét Annie derekáról. Eddig észre se vettem, de Annie alakja bikiniben olyan, akár egy Vogue címlaplánynak.
- Niall-t nem láttad? – lihegte a barna hajú fiú.
- Azt hiszem, még alszik. Miért? Várj egy kicsit – Mike intett, hogy még nem fejezte be, visszafordult Anniehez. – Oké, mehetsz. – Hát, legalább az egyikünk kialussza magát, vontam vállat képzeletben.
És bumm! Annie landolt a vízen, de minden várakozásunkat felülmúlta, ugyanis rajta tudott maradni. Tényleg olyan volt, mint egy profi. Nem nagyon figyeltem tovább Mike-ot, Anniet néztem, aki egyre távolabb került a parttól.
Az összegyűlt kisebb tömeg együtt kezdett számolni: - …5, 6, 7, 8!
Annie a nyolcadik másodpercben elvesztette az egyensúlyát és látványosan hasra esett. Felszisszentem, mert már a látványtól is borsódzott a hátam. Remélem, nem esett komolyabb baja.
Mike tölcsért formált a kezével és hangosan kiabálni kezdte: - LÚZER! Mondtam, hogy nem tudod megcsinálni.
Röhögni kezdtek, mert Annie amint magához tért, felemelve jobb kezét, bemutatott a fiúnak.
- Hé, nem próbálod meg? – bökött oldalba Melanie.
- Nem hiszem – ráztam a fejem. Kizárt, hogy megalázzam magam egy tucat velem egykorú előtt.
- Hé, Niall! – Az emlegetett jelent meg mögöttem, mire ijedten fordultam meg. Niall biccentett Mike felé, majd felém villantotta hófehér mosolyát.
- Na, próbáld meg.
- Kizárt.
- Fogadjunk? – kezdett alkudozni.
Nem tudtam visszafojtani a mosolyom. Ó, ha tudná.
- Mi lesz, ha nyerek? – Melanie felé nyújtottam a telefonom. Ezt igennek vette.
- Azt nem tudom – vont vállat. – De ha nyerek, kérem vissza a pulcsim.
- Oké – egyeztem bele könnyen. Úgy sem fog nyerni, ezen jót mosolyogtam magamban. – Ha én nyerek, megtartom a pulcsit.
Niall tűnődött pár másodpercig, szerintem kissé megijesztette a magabiztosságom, de végül bólintott. Annie közben visszaúszott. Odaadta a deszkáját és a nadrágját. Niall is elszedte Mike-tól a cuccát.
- Ne hidd, hogy megnyered – sziszegte, de szemem sarkából láttam, hogy mosolyog.
- Álmosnak látszol – vetettem oda neki. Ezután megpróbáltam kizárni a körülöttem zajló eseményeket, annak ellenére, hogy szerintem Annie és Mike ordítozását húsz kilométeres körzetben is lehetett hallani. Melanie-ból sütött az idegesség, úgyhogy ő rá inkább nem is néztem, mint támaszra.
- Rajt! – üvöltötte Mike, ügyet sem vetve Annie-ra, aki kikérte magának, hogy nyolc másodpercig volt csak fenn, mert szerintem nem jól számolt a közönség.
Nem néztem Niallre, de éreztem, hogy valahol mellettem van. Bevetettem minden wakeboard tudásom és úgy döntöttem, hogy kikanyarodom az egyik rámpa felé. Behajlítottam a térdem és kissé elrugaszkodtam, mikor már nem érte a deszkát víz. Az adrenalin löketet adott, hogy csináljak egy szaltót, úgyhogy fogamat összeszorítva próbáltam meg leküzdeni a késztetést, végül csak ugrottam egy csavart. És nyertem.
Niall ledöbbent arcát látva kezdtem vigyorogni, mint a vadalma. Míg engem nézett, elvesztette az egyensúlyát és ő is hason csúszott a vízbe, mint előbb Annie. Én is elengedtem a fogót, ami a kötél végén lógott, és csobbantam a vízben.

***

- Hogy a francba csináltad ezt? – vont felelősségre Annie és majdnem úgy éreztem, mintha egy gyerek volnék, akit rajta kaptak cukorkalopáson. Lehámoztam magamról a csurom vizes ruhát és kioldottam a deszkán lévő csatokat.
- Az mindegy – legyintettem. Gyorsan elfordultam és kezemet nyújtottam Niallnek, hogy fel tudjon jönni a stégre. Úgy tűnik, úszásban is én nyernék.
- Elképesztő vagy – suttogta döbbenten; szerintem direkt, hogy csak én halljam. – Úgy tűnik, új pulcsit kéne vennem.
- Haver, most vertek meg, te meg új pulcsit akarsz? – verte hátba Mike, mire Niall visszakézből adott neki egy hasonló ütést. Annie elnevette magát a pórul járt Mike-on. Melanie visszaadta a telefonom.
- Gratulálok – mondta elismerően, mire rámosolyogtam.
- Kösz, hogy nyerhettem – vontam vállat, amolyan nem-nagy-szám stílusban.
Persze, hogy nem volt nagy szám, mert pár éve nyáron már volt hasonló élményben részem.
- Hé, nincs vége! – szólt utánam Niall, mire hátrafordulva rámosolyogtam. – Este visszavágó!
Intettem neki a vállam fölött elköszönésképp és visszaindultunk a faházhoz, hogy elkészüljünk az ebédhez. Előbb mondták be a hangosbemondóba, hogy fél óra van hátra az étkezésig, és ahogy végignéztem magamon, igazán rám férne egy tusolás.
Nem mellesleg, olyan a szagom, mintha most léptem volna ki egy halüzemből.

2013. április 6., szombat

4. rész


Próbáltam eljátszani a menő fiút és kissé közömbösnek tűnni vele szemben, de nem ment. Amint belépett az ajtón, felismertem őt. Tudtam, hogy ki az és azonnal az ujja köré csavart ártatlanságával és szégyenlős mosolyával.
- Niall Horan

- Szia – nyögtem ki nagy nehezen, mikorra már magamhoz tértem a meglepődöttségemből és a szívinfarktusból egyaránt. Tétlenül álldogáltam egy helyben, miközben ő otthonias mozdulattal töltött magának egy pohár tejet és vett ki egy kekszet a dobozból, hogy aztán megmártsa a langyos folyadékban.
- Nem fáradtál még el? – kérdezte szemtelenül – utalva arra, hogy már régóta állok egyhelyben -, rám emelte azokat a gyönyörű kék szemeit és ajkain mosoly bujkált. Nem értem, hogy vette rá a lábaimat az agyam, de elindultam felé. Útközben még lekaptam egy tiszta poharat az egyik polcról, hogy én is igyak egy kis tejet.
- Miért nem alszol? – kérdezte közömbösen, mikor leültem vele szembe. Éreztem, hogy a levegő egyre melegebb lesz körülöttem és az arcomat is enyhe pír önti el. Megdöbbentett saját viselkedésem, és az, hogy Melanie-nak totál igaza volt. Saját magamnak hazudnék azzal, ha azt mondanám, hogy nem helyes fiú Niall. Azok a türkizkék íriszek, ahogy csillognak a fényben, a szőke hajkoronája, ami még mindig kócos, mintha most kelt volna fel álmából, és a lezser testtartás, amivel előttem ült, az őrületbe kergetett.
- Nem tudok aludni – próbáltam felvenni közönyös hangszínét és vállamat is enyhén megrándítottam, hogy tudassam vele az ellenkezőjét, annak, ami valójában az agyamban járt. Félig töltöttem a poharamat tejjel, majd újra megszólaltam, hogy életben próbáljam tartani ezt a beszélgetést: - Szerintem csak a környezetváltozás az oka. Hozzászoktam a saját ágyamhoz.
- Dettó – emelte fel a poharát egy koccintásra, éltem is a lehetőséggel. Kuncogni kezdtem, mire ajka egyre feljebb görbült. – Azt mondják, hogy a langyos tej segít az elalvásban, de egy rohadt mikró nincs az egész épületben…
- Akkor virrasztunk – fejeztem be a gondolatmenetét és újabbat kortyoltam a fehér folyadékból és elvettem egy kekszet az asztal közepéről.
- Mullingar-ből jöttél? – kérdezte, mire azt hiszem, kihagyott egy ütemet a szívem. Honnan tudja, hogy mullingari vagyok? – Amúgy, Niall vagyok.
- Jamie – rágcsáltam a kekszem. – Honnan tudtad?
- Csak ismerősnek tűnsz – rándított egyet vállán és újból meghúzta a poharát. – Én is onnan jövök – mosolygott. Hű, eddig nem is tűnt fel, milyen természetellenesen fehérek a fogai.
- Lehet. Az a város nem túl nagy.
- Úgy beszélsz róla, mintha nem szeretnéd – nézett rám kissé oldalra biccentve a fejét. Szemei kissé összeszűkültek, és már meg is bántam, hogy ilyen ellenséges hangon válaszoltam. Megijedtem, hogy rosszat mondtam.
- Dehogy is, nem erről van szó – próbáltam mentegetőzni. – Csak olyankor nem szeretem, amikor naponta összefutok nemkívánatos személyekkel.
- Megértem. – Változtatott az ülőhelyzetén, és úgy éreztem, hogy egy kő gördül le a mellkasomról. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, de próbáltam higgadtnak tűnni előtte. Ezek szerint nem bántottam meg.
- Most vagy itt először? – kérdeztem, és én is kényelmesebb ülőpózt vettem fel. Egyik lábamat a fenekem alá raktam, ezzel megemelve magam. Megrázta a fejét. – Ennyire jó lenne a tábor? – vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Hát, az előzőek ehhez képest nem igazán voltak szórakoztatóak – nézett rám felemelt fejjel. Szemem azonnal a sütire tévedt és éreztem, hogy elpirulok.
Nem számoltam az időt, talán eltelhetett fél óra, vagy még több is, de nem éreztem az idő vészes múlását. Azt meg pláne nem, hogy jelen pillanatban inkább valahol Álomországban kellene járnom, nem holmi fa széken ülnöm egy ebédlő közepén és a semmiről beszélgetni egy sráccal, akinek kisugárzása megbabonázott. Kiderült, hogy egy iskolába jártunk még alsóbb évfolyamon, csak aztán én átkerültem a jelenlegi gimnáziumomba. Jót nevetett azon, hogy az utolsó kép, amire emlékezett, egy barna hajú lány, akinek fogszabályozójába mindig beleragadt valami csoki és szünetenként járt a mosdóba fogat mosni. Igen, az a lány én voltam. Mit tegyek, ha túlságosan is szeretem az édességet?
- Jó – próbáltam megtalálni a hangom a nevetésből, amit az ő derültsége okozott. – Akkor ehhez mit szólsz… - egy pillanatra átváltozott komollyá, nyoma se volt a korábbi nevetőráncoknak. Bőre kisimult a homlokán és kissé felemelt szemöldökkel nézett rám. Majd’ egy óra alatt annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy már arcomról leolvasva tudta, mire gondolok.
- Nem – mondta kissé erélyesen, amitől megijedtem.
- Ne már, te elmondtad a legcikibb dolgot rólam, ami eszedbe jutott úgy, hogy én még csak arról se tudtam, hogy ismersz – háborodtam fel.
Niall kissé megenyhült, de még mindig feszülten ült karba font kezekkel.
- De amit te akarsz mondani az nem ciki. Inkább siralmas – nyögött fel és láttam, hogy az emlék még elevenen játszódik le lelki szemei előtt. Rajtam lett volna a sor, hogy kínos helyzetbe hozzam.
- Csak egy kicsiiit – nyújtottam el az i betűt, ezzel oldva a hangulatát.
- Nem – mondta még egyszer. – Abban, hogy nem tudtál lemondani a napi egy kiló csoki adagodról, nincs semmi rossz. De az… – tárta szét a karját. – Hogy lehet, hogy még nem kerültél be a Guinness rekorderek közé? A lány, aki belehalt a túlzott csoki fogyasztásba.
- Remekül tudsz témát terelni – biccentettem oldalra a fejem, amolyan „most megvagy” stílusban. – Egyébként, elhiheted, hogy ciki volt, mikor órán úgy kellett ülnöm, hogy csokis volt az egész fogsorom. – Értetlenül nézett rám, mire folytattam: - Az osztályfőnököm egy ideig tűrte a fogkrémek iránti vonzalmam, aztán megfenyegetett, hogy vagy leszokok a túlzott tisztaságmániámról vagy elküld az iskolapszichológuhoz.
- Amit én láttam, azt még hipnózissal se felejtethetnék el velem.
Pár percig néma csendben ültünk, mikor egy jól ismert hang hallatszott az udvarról.
- Ki van ott? – kiáltotta el magát a táborfelügyelő. Koránt sem tűnt nyugodtnak, nem szívesen kerültem volna a szeme elé.
Niall gyorsan leoltotta az egyetlen égő lámpát és csuklómnál fogva a földre rántott.
- Mit csinálunk? – suttogtam. Intett, hogy másszak be az asztal alá. Nem volt időm megkérdőjelezni utasítását, mert gyakorlatilag belökött oda, aztán maga is bemászott. Épp időben.
- Ki van ott? – ismét elhangzott a kérdés a táborfelügyelő szájából. Nem láttam a sötétben Niall arcát, de kisugárzásából éreztem, hogy épp olyan ideges, mint én. Azért fohászkodtunk mindketten, hogy le ne bukjunk.
Még a légy zümmögését is hallottam, annyira csönd volt az étkezőben. Már levegőt venni is alig mertem, nehogy megtaláljon minket a táborfelügyelő. Mindketten hatalmasat sóhajtottunk megkönnyebbülésünk jeléül, mikor az ajtó bezárult.
- Gyere, mennünk kéne innen – ragadta meg a kezem Niall. Vonakodva bár, de felálltam. Csak akkor vettem észre, hogy még mindig csuklóm köré fonta ujjait, amikor kimentünk az ebédlőből és a téren halványan világító lámpában észre nem vettem. Szokatlan volt közvetlensége, ahhoz képest, hogy elsőre közömbösen viselkedett, viszont a gondolatra, hogy mennyire védően bánik velem, végigfutott a borzongás gerincemen. Óvatosan, mintha tojáshéjakon lépdelnénk, úgy közlekedtünk az apró kavicsokon, melyek kissé zizegtek lábunk alatt.
- Miért bújtunk el? – kérdeztem halkan, mikor már kezdett feszültté válni a ránk telepedett csend. Óvatlanul is kettőnk kezére pillantottam; és valószínűleg ő is, mert elengedett.
- Az évek során volt szerencsém megismerni kissé Mrs. Malcoln-t és hidd el, nem tűrte volna szó nélkül, hogy tejet iszogatunk az éjszaka közepén. Az első gondolata az lett volna, hogy biztos belecsempésztünk valamilyen szeszesitalt.
- Mrs. Malcolnnak hívják? – kérdeztem döbbenten. Hümmögött egyet, aztán könyökömet elkapva berántott a legközelebbi fa mögé. Egy csipkebokor mögött álltunk kissé összegörnyedve.
- Most meg mi van? – csattantam fel. Kezdett megijeszteni ezzel az örökös bujkálási hajlamaival. Tenyerét számra tapasztotta, hogy így hallgattasson el. Fülemhez hajolva suttogott:
- Pszt. Adam, az egyik segítő táborfelügyelő ott járkál körbe – bökött a fejével Niall a fiú irányába, aki kezében elemlámpát tartva hunyorgott a sötétben.
- Na, jó, elég lesz ebből az akciófilm jelenetekből – mormoltam és visszamentem… volna az útra, ha nem ránt magához. Hátam meglepően kemény mellkasának ütközött. Hallottam, hogy élesen beszívja a levegőt, de mintha nem is venné észre a köztünk lévő távolságot, ami valójában nem is volt. Szemem lesütöttem, és örültem, hogy a sötétben nem látta, ahogy a vér tódult az arcomba.
- Van ott valaki? – fordult az irányunkba Adam és az elemlámpáját is felénk irányította.
Niall egy erős mozdulattal leguggolt, ezzel lerántva engem is a földre. A hirtelen mozdulattól tompán felsikítottam, mire megint a számra tapasztotta a kezét.
Az elkövetkezendő, hosszú perceket egymás mögött guggolva töltöttük síri csendben. Én inkább leültem a kissé nyirkos fűre, mert egy idő után elfáradtak a lábaim. Tudtuk, mikor kell behúzni fülünk-farkunk, mert Adam egyfolytában hadonászott az elemlámpájával. Még a legkisebb bogarat is megvizsgálta, hogy nem valami eltévedt táborlakóval van e dolga.
- Szerintem mehetünk – suttogta Niall kis idő múlva. Némaságtól rekedt hangjától újból kirázott a hideg, de azt hiszem, ő ezt kissé máshogy értelmezte, mert kezével megdörgölte vállaimat és rám adta a pulcsiját. Hát, kösz. Vállamra támaszkodva felállt, mire morogni kezdtem, de köszönetképp felsegített a földről.
Némán baktattunk vissza a faházunkig. Elkísért, majd egymás előtt álltunk a homályos lámpák fényében.
- Remélem, most már el fogsz tudni aludni – mondta a szemembe nézve komolyan, de ajkai széle megrándultak az elfojtott mosolytól.
- Ennyi izgalom komolyan mondom, kifárasztott – kuncogtam.
- Aranyos a hangod – suttogta.
Mintha a tudatalattim megnyomta volna a jégkorszak feliratú gombját, dermedve álltam és tétlenségemben csak pislogtam egyet. Az ilyenre hogyan kell reagálni? Mivel nem volt tapasztalatom, lányregények se sűrűn fordultak meg a kezemben, csak álltam bambán.
- Jó éjt – nyögtem, és elindultam befele a szobába.
Niall felnevetett. – Jó éjt Jam-jam – kiáltotta utánam.
Szerencsém volt, hogy Melanie és Annie nem keltek fel érkezésemre. Mikor vissza akartam feküdni az ágyba, csak akkor jutott el a tudatomig, hogy még mindig én viselem a pulcsiját. Már azon voltam, hogy visszaadom neki, de nem is tudtam, hogy melyik faházban alszik. Vállat vontam hanyagságomra, csak úgy, magamnak, aztán megpróbáltam elaludni.
Nem kellett sokat várnom, mert egyre laposabbakat kezdtem pislogni, végül álomba merültem.

2013. április 5., péntek

Harmadik Díjam

Köszönöm a díjat Bííía-nak! xx


Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!


1. Írj magadról 11 dolgot!
  1. Szeretek naplementében utazni.
  2. Sosem tudom rávenni magam, hogy végigkínlódjak egy kötelezőolvasmányt, de bármilyen más regényt el tudok olvasni akár egy nap alatt is.
  3. Annyira a bűvkörébe kerültem az 50 árnyalat trilógiának  hogy majdnem minden nap visszaolvasom a kedvenc fejezeteim.
  4. Élek-halok a The Body Shop illatos kencéiért.
  5. Nem szeretem a nagy tömeget, valamiért frusztrál.
  6. Már elterveztem, hogy nyáron sorozat maratonokat fogok tartani, mert le vagyok maradva a suli miatt velük. :)
  7. Jelenleg kedvenc zeném: Little Mix - Madhouse
  8. Leginkább azért szeretek emberekkel barátkozni más országokból, főleg Tumblr-n, mert angolul kell velük beszélnem.
  9. Egyszer szeretném bejárni Amerikát autóval.
  10. Ahhoz képest, hogy utálok futni és lényegében véve tornázni, elkezdtem kondizni járni. :)
  11. Rettentően álmos vagyok.

2. Válaszolj 11 kérdésre!
  1. Gyűjtesz valamit? Ha a több tucat körömlakk különböző színekben annak számít, akkor igen. Egyébként nem gyűjtöm őket tudatosan, csak imádom a színeket :)
  2. Kedvenc dal? Little Mix - Madhouse jelenleg, de mostanában rákattantam Alice-ra is (SzJG rajongóknak talán ismerősen cseng.)
  3.  Szerencseszám? Nincs szerencseszámom, eddig sose jött be semmi. :(
  4. Álomváros? Egyértelműen New York!
  5. Ha énekesnő lennél extravagáns lennél vagy visszafogottabb? Szerintem próbálnám megtalálni az egyensúlyt a kettő között. Attól függ, mit nevezünk extravagánsnak. Nekem már túl sok a Lady Gaga-féle stílus például.
  6. Megálmodtad már valaha, hogy találkozol a fiúkkal? Nem.
  7. Szereted a neon színeket? Nem igazán. Szerintem nem is állnak jól.
  8. Név, amit ha anyukád lehettél volna magadnak adtál volna? Régen azt mondtam volna, hogy Olivia, mostanra viszont már kibékültem a nevemmel :)
  9. Álomállás? Diplomataként állást szerezni Amerikában vagy Angliában.
  10. Kedvenc állat? Nyuszi :)
  11. Nyelv(ek) amit beszélsz/tanulsz? Angolul tanulok már lassan tíz éve, németül másfél éve tanulok, de szerintem sose lesz meg a nyelvvizsgám. Amúgy, sok fajta nyelven tudok általános kifejezéseket vagy csak szavakat :)

3. Írj 11 kérdést!
  1. Mi most az aktuális kedvenc könyved?
  2. Mivel töltenéd a szabadidőd, ha nem lenne internet?
  3. Szerinted is igaz a mondás, hogy "Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet"?
  4. Amikor nekikezdtél a blogodnak, tudatosan tervezted a történetet vagy csak véletlenszerűen kipattant a fejedből az ötlet?
  5. Mennyivel előre szoktad megtervezni a nyári programjaidat?
  6. Hol voltál már külföldön/belföldön?
  7. Ki nevettetett meg utoljára? Min?
  8. Kinek a koncertjén voltál már és kiére szeretnél elmenni?
  9. Van olyan szín, amit sosem hordanál?
  10. Ha önéletrajzi filmet készítenének rólad, kit szeretnél, hogy játsszon el téged?
  11. Ha felkínálnának egy jótékonysági munkát Afrikában, elvállalnád?

4. Küldd tovább 11 embernek!