Komolyan, csak Mike unszolására szóltam neki egy visszavágóra, magamtól sose tettem volna. Elképesztő volt, hogy nyert, ráadásul még csak nem is mondta, hogy ilyen ügyes. Tátott szájjal néztem, ahogy győztesként távozik Melanie és Annie társaságában.
- Niall
Horan
- Hé,
szerinted fel kellene ébresztenünk? – hallom meg Melanie kissé aggódó hangját a
jobb oldalamról.
- Nem tudom.
- Remek. Mellette áll Annie is. – Gyere, menjünk, majd felkel.
És már ki is
léptek a faház ajtaján, én meg úgy döntök, inkább megpróbálok visszaaludni.
- FÖLD HÍVJA
JAMIET! – Azonnal kipattan a szemem a hangos ordítozásra. Két lányt pillantok
meg az ágyam mellett, akik önelégülten mosolyognak.
- Mennyi az
idő? – motyogom és arcom a párnába túrom. Semmi kedvem nincs feltápászkodni az
ágyból és eltölteni valami haszontalan programmal ezt a napot. Inkább élveztem
volna a csendet a kényelmes ágyban, de úgy tűnik egyik se fog összejönni.
Melanie és Annie nem tudnak csendben lenni öt percnél tovább, az ágy meg, nos,
azt hiszem egy kiálló rugó felsértette a bőröm, úgyhogy nem mondható
kényelmesnek.
- Már tíz
óra is elmúlt. Hétkor volt a reggeli és a táborfelügyelő érdeklődött a hogyléted
felől – kezdett fecsegni Annie.
- Klassz –
mormoltam.
- Azt
mondtuk rosszul érezted magad – vette át a szót Melanie. – Azt mondta, majd
menj el az orvoshoz, mire mi közöltük, hogy szerintünk csak rosszul érintett a
túlzott környezetváltozás.
- Klassz –
ismétlem magam és még inkább a párnába fúrom a fejem. El sem tudom képzelni,
hogy nézhetek ki alig pár óra alvás után. Aztán hirtelen villannak be az
éjszaka képei, mintha most ébredtem volna a másnaposságból. Elpirulok a
gondolatra, hogy még mindig Niall pulcsija van rajtam, mint pizsama, és kissé
kényelmetlenül is kezdem magam érezni miatta.
Vajon ő mit
csinál most?
- Jó, azt hiszem,
felkelek, csak adjatok néhány percet.
- Míg
visszaalszol? Azt már nem. – Egyszerre ugrottak az ágyamra, mire az a földig
süllyedt. Még jó, hogy annál nincs lejjebb.
- Annie,
most a bordáim között ülsz – sikítok fel a tompa fájdalomtól, és megpróbálom
letolni magamról a lányt.
-
Megtiszteltetés – mosolygott rám angyalian, de ez sem hatott. Ökölbe szorított
kezekkel próbáltam meg arrébb lökni kisebb sikerrel.
- Jó a
pulcsid – jegyezte meg Melanie, mire lesütöttem a szememet és a körmeimet
kezdtem nézni.
- Gyorsan
rendbe szedem magam és kimehetünk, ha gondoljátok – próbáltam témát terelni, és
hogy bebizonyítsam szavahihetőségemet, azonnal kipattantam az ágyból.
Besurrantam
az apró fürdőszobába és villámsebességgel kezdtem el készülődni. Még csöpögött
a fogkrém a fogkefével teli számból, miközben lófarokba kötöttem a hajam és a
szemem alatt éktelenkedő karikákat kezdtem vizsgálni. Megpróbáltam vékony
alapozóréteggel eltüntetni, de nem sikerült, úgyhogy azt lemostam és maradtam a
hideg víznél. Hát, azt hiszem, több alvásra lesz szükségem, és kevesebb éjjeli
kimaradásokra. A biztonság kedvéért felvettem egy bikinit is. Visszatérve a
szobába, mind felkapták a fejüket és rám mosolyogtak. Ezzel is azt sugallva,
hogy elfogadható állapotba sikerült magam varázsolni, hurrá.
***
A nap
ugyanolyan erővel sütött, mint tegnap, de a szokásosnál kissé szelesebb volt az
idő. A piros pulcsit kissé összehúztam magamon – igen, tegnap este óta nem
vettem le -, mert egy-egy fuvallat után libabőrös lettem. Lesétáltunk a
tópartra és néztük, hogy néhány srác, hogyan wakeboard-ozik. Szokatlan volt,
hogy egy ehhez hasonló extrém sportot ideraknak, egy gyerekekkel teli táborba,
ahol könnyen megsérülhetnek.
A lányok
inkább napozással töltötték az időt, vagy a félmeztelen srácok bámulásával.
Hát, én csak egyet kerestem, de azt se találtam meg. Bármennyire is pásztáztam
a tömeget, nem láttam rakoncátlan szőke tincseit, úgyhogy visszaereszkedtem
lábujjhegyről. Arra lettem figyelmes, hogy Annie az egyik fiút szívatja. Bátran
osztotta az észt, hogy ő is meg tud csinálni egy csavart minden erőfeszítés
nélkül.
- Jaj, Mike.
Nem gondolod komolyan, még magad sem. A világ legegyszerűbb sportja – hencegett
és csípőre tett kézzel állta Mike kihívó pillantását.
Melanie-val
jobbnak láttuk hátrébb állni, nem akartunk belefolyni semmibe.
- Jó, akkor
gyere és próbáld ki. Fogadjunk, hogy nem bírsz fent maradni tíz másodpercig. –
Mike lelépett a mólóról és Annie kezébe nyomott egy wakeboard deszkát.
- Szerinted
jó ötlet ez? – kérdeztem hangosan tűnődve Melanitól, aki szintén meghökkent
arccal állt. Szerintem ő is ugyanarra gondolt, hogy Annienak nem sok esélye van
Mike ellen, de ezt egyikünk sem merte hangosan kimondani.
Óvatosan
lépkedve, hogy ne csússzunk el a nedves kavicsokon, mi is lementünk a mólóra és
figyeltük az eseményeket. A tóparton tartózkodok többsége is felkönyökölt fekvő
helyzetéből és napszemüvege mögül nézte Anniet, aki levette a ruháját, és
magára kapott egy kölcsön fürdőnadrágot, ami kissé nagy volt rá. Nem is tudtam,
hogy bikinit vett fel már kora reggel.
Mutattam
Melanie-nak a mellettünk lévő üres helyre a stégen és leültünk. Ő belelógatta a
lábát a vízbe, én csak törökülésben néztem fel és próbáltam kisöpörni az
arcomból a hajam.
- Jó –
bólintott Mike, miután ráerősítette Annie-re a kötelet. – A lényeg, hogy tartsd
meg az egyensúlyod. Vagy legalábbis próbáld meg – vigyorgott. Az előtte
szorosan a kötelet markoló lány pedig látványos szemforgatással reagált.
Annie
türelmesen állt, kicsit behajlította a térdét, és megpróbált úgy kinézni, mint
egy vérbeli wakeboardos.
- Hé, Mike! –
üvöltötte valaki. Mike, mintha szívességet tenne, lustán felemelte tekintetét
Annie derekáról. Eddig észre se vettem, de Annie alakja bikiniben olyan, akár
egy Vogue címlaplánynak.
- Niall-t
nem láttad? – lihegte a barna hajú fiú.
- Azt
hiszem, még alszik. Miért? Várj egy kicsit – Mike intett, hogy még nem fejezte
be, visszafordult Anniehez. – Oké, mehetsz. – Hát, legalább az egyikünk
kialussza magát, vontam vállat képzeletben.
És bumm!
Annie landolt a vízen, de minden várakozásunkat felülmúlta, ugyanis rajta
tudott maradni. Tényleg olyan volt, mint egy profi. Nem nagyon figyeltem tovább
Mike-ot, Anniet néztem, aki egyre távolabb került a parttól.
Az összegyűlt
kisebb tömeg együtt kezdett számolni: - …5, 6, 7, 8!
Annie a
nyolcadik másodpercben elvesztette az egyensúlyát és látványosan hasra esett.
Felszisszentem, mert már a látványtól is borsódzott a hátam. Remélem, nem esett
komolyabb baja.
Mike
tölcsért formált a kezével és hangosan kiabálni kezdte: - LÚZER! Mondtam, hogy
nem tudod megcsinálni.
Röhögni
kezdtek, mert Annie amint magához tért, felemelve jobb kezét, bemutatott a
fiúnak.
- Hé, nem
próbálod meg? – bökött oldalba Melanie.
- Nem hiszem
– ráztam a fejem. Kizárt, hogy megalázzam magam egy tucat velem egykorú előtt.
- Hé, Niall!
– Az emlegetett jelent meg mögöttem, mire ijedten fordultam meg. Niall
biccentett Mike felé, majd felém villantotta hófehér mosolyát.
- Na,
próbáld meg.
- Kizárt.
- Fogadjunk?
– kezdett alkudozni.
Nem tudtam visszafojtani
a mosolyom. Ó, ha tudná.
- Mi lesz,
ha nyerek? – Melanie felé nyújtottam a telefonom. Ezt igennek vette.
- Azt nem
tudom – vont vállat. – De ha nyerek, kérem vissza a pulcsim.
- Oké –
egyeztem bele könnyen. Úgy sem fog nyerni, ezen jót mosolyogtam magamban. – Ha én
nyerek, megtartom a pulcsit.
Niall
tűnődött pár másodpercig, szerintem kissé megijesztette a magabiztosságom, de
végül bólintott. Annie közben visszaúszott. Odaadta a deszkáját és a nadrágját.
Niall is elszedte Mike-tól a cuccát.
- Ne hidd,
hogy megnyered – sziszegte, de szemem sarkából láttam, hogy mosolyog.
- Álmosnak
látszol – vetettem oda neki. Ezután megpróbáltam kizárni a körülöttem zajló
eseményeket, annak ellenére, hogy szerintem Annie és Mike ordítozását húsz
kilométeres körzetben is lehetett hallani. Melanie-ból sütött az idegesség,
úgyhogy ő rá inkább nem is néztem, mint támaszra.
- Rajt! –
üvöltötte Mike, ügyet sem vetve Annie-ra, aki kikérte magának, hogy nyolc
másodpercig volt csak fenn, mert szerintem nem jól számolt a közönség.
Nem néztem
Niallre, de éreztem, hogy valahol mellettem van. Bevetettem minden wakeboard
tudásom és úgy döntöttem, hogy kikanyarodom az egyik rámpa felé. Behajlítottam
a térdem és kissé elrugaszkodtam, mikor már nem érte a deszkát víz. Az
adrenalin löketet adott, hogy csináljak egy szaltót, úgyhogy fogamat
összeszorítva próbáltam meg leküzdeni a késztetést, végül csak ugrottam egy csavart.
És nyertem.
Niall
ledöbbent arcát látva kezdtem vigyorogni, mint a vadalma. Míg engem nézett,
elvesztette az egyensúlyát és ő is hason csúszott a vízbe, mint előbb Annie. Én
is elengedtem a fogót, ami a kötél végén lógott, és csobbantam a vízben.
***
- Hogy a
francba csináltad ezt? – vont felelősségre Annie és majdnem úgy éreztem, mintha
egy gyerek volnék, akit rajta kaptak cukorkalopáson. Lehámoztam magamról a
csurom vizes ruhát és kioldottam a deszkán lévő csatokat.
- Az mindegy
– legyintettem. Gyorsan elfordultam és kezemet nyújtottam Niallnek, hogy fel
tudjon jönni a stégre. Úgy tűnik, úszásban is én nyernék.
- Elképesztő
vagy – suttogta döbbenten; szerintem direkt, hogy csak én halljam. – Úgy tűnik,
új pulcsit kéne vennem.
- Haver,
most vertek meg, te meg új pulcsit akarsz? – verte hátba Mike, mire Niall
visszakézből adott neki egy hasonló ütést. Annie elnevette magát a pórul járt
Mike-on. Melanie visszaadta a telefonom.
- Gratulálok
– mondta elismerően, mire rámosolyogtam.
- Kösz, hogy
nyerhettem – vontam vállat, amolyan nem-nagy-szám stílusban.
Persze, hogy
nem volt nagy szám, mert pár éve nyáron már volt hasonló élményben részem.
- Hé, nincs
vége! – szólt utánam Niall, mire hátrafordulva rámosolyogtam. – Este visszavágó!
Intettem
neki a vállam fölött elköszönésképp és visszaindultunk a faházhoz, hogy
elkészüljünk az ebédhez. Előbb mondták be a hangosbemondóba, hogy fél óra van
hátra az étkezésig, és ahogy végignéztem magamon, igazán rám férne egy tusolás.
Nem
mellesleg, olyan a szagom, mintha most léptem volna ki egy halüzemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése