2013. április 12., péntek

5. rész


Komolyan, csak Mike unszolására szóltam neki egy visszavágóra, magamtól sose tettem volna. Elképesztő volt, hogy nyert, ráadásul még csak nem is mondta, hogy ilyen ügyes. Tátott szájjal néztem, ahogy győztesként távozik Melanie és Annie társaságában.
- Niall Horan


- Hé, szerinted fel kellene ébresztenünk? – hallom meg Melanie kissé aggódó hangját a jobb oldalamról.
- Nem tudom. - Remek. Mellette áll Annie is. – Gyere, menjünk, majd felkel.
És már ki is léptek a faház ajtaján, én meg úgy döntök, inkább megpróbálok visszaaludni.

- FÖLD HÍVJA JAMIET! – Azonnal kipattan a szemem a hangos ordítozásra. Két lányt pillantok meg az ágyam mellett, akik önelégülten mosolyognak.
- Mennyi az idő? – motyogom és arcom a párnába túrom. Semmi kedvem nincs feltápászkodni az ágyból és eltölteni valami haszontalan programmal ezt a napot. Inkább élveztem volna a csendet a kényelmes ágyban, de úgy tűnik egyik se fog összejönni. Melanie és Annie nem tudnak csendben lenni öt percnél tovább, az ágy meg, nos, azt hiszem egy kiálló rugó felsértette a bőröm, úgyhogy nem mondható kényelmesnek.
- Már tíz óra is elmúlt. Hétkor volt a reggeli és a táborfelügyelő érdeklődött a hogyléted felől – kezdett fecsegni Annie.
- Klassz – mormoltam.
- Azt mondtuk rosszul érezted magad – vette át a szót Melanie. – Azt mondta, majd menj el az orvoshoz, mire mi közöltük, hogy szerintünk csak rosszul érintett a túlzott környezetváltozás.
- Klassz – ismétlem magam és még inkább a párnába fúrom a fejem. El sem tudom képzelni, hogy nézhetek ki alig pár óra alvás után. Aztán hirtelen villannak be az éjszaka képei, mintha most ébredtem volna a másnaposságból. Elpirulok a gondolatra, hogy még mindig Niall pulcsija van rajtam, mint pizsama, és kissé kényelmetlenül is kezdem magam érezni miatta.
Vajon ő mit csinál most?
- Jó, azt hiszem, felkelek, csak adjatok néhány percet.
- Míg visszaalszol? Azt már nem. – Egyszerre ugrottak az ágyamra, mire az a földig süllyedt. Még jó, hogy annál nincs lejjebb.
- Annie, most a bordáim között ülsz – sikítok fel a tompa fájdalomtól, és megpróbálom letolni magamról a lányt.
- Megtiszteltetés – mosolygott rám angyalian, de ez sem hatott. Ökölbe szorított kezekkel próbáltam meg arrébb lökni kisebb sikerrel.
- Jó a pulcsid – jegyezte meg Melanie, mire lesütöttem a szememet és a körmeimet kezdtem nézni.
- Gyorsan rendbe szedem magam és kimehetünk, ha gondoljátok – próbáltam témát terelni, és hogy bebizonyítsam szavahihetőségemet, azonnal kipattantam az ágyból.
Besurrantam az apró fürdőszobába és villámsebességgel kezdtem el készülődni. Még csöpögött a fogkrém a fogkefével teli számból, miközben lófarokba kötöttem a hajam és a szemem alatt éktelenkedő karikákat kezdtem vizsgálni. Megpróbáltam vékony alapozóréteggel eltüntetni, de nem sikerült, úgyhogy azt lemostam és maradtam a hideg víznél. Hát, azt hiszem, több alvásra lesz szükségem, és kevesebb éjjeli kimaradásokra. A biztonság kedvéért felvettem egy bikinit is. Visszatérve a szobába, mind felkapták a fejüket és rám mosolyogtak. Ezzel is azt sugallva, hogy elfogadható állapotba sikerült magam varázsolni, hurrá.

***

A nap ugyanolyan erővel sütött, mint tegnap, de a szokásosnál kissé szelesebb volt az idő. A piros pulcsit kissé összehúztam magamon – igen, tegnap este óta nem vettem le -, mert egy-egy fuvallat után libabőrös lettem. Lesétáltunk a tópartra és néztük, hogy néhány srác, hogyan wakeboard-ozik. Szokatlan volt, hogy egy ehhez hasonló extrém sportot ideraknak, egy gyerekekkel teli táborba, ahol könnyen megsérülhetnek.
A lányok inkább napozással töltötték az időt, vagy a félmeztelen srácok bámulásával. Hát, én csak egyet kerestem, de azt se találtam meg. Bármennyire is pásztáztam a tömeget, nem láttam rakoncátlan szőke tincseit, úgyhogy visszaereszkedtem lábujjhegyről. Arra lettem figyelmes, hogy Annie az egyik fiút szívatja. Bátran osztotta az észt, hogy ő is meg tud csinálni egy csavart minden erőfeszítés nélkül.
- Jaj, Mike. Nem gondolod komolyan, még magad sem. A világ legegyszerűbb sportja – hencegett és csípőre tett kézzel állta Mike kihívó pillantását.
Melanie-val jobbnak láttuk hátrébb állni, nem akartunk belefolyni semmibe.
- Jó, akkor gyere és próbáld ki. Fogadjunk, hogy nem bírsz fent maradni tíz másodpercig. – Mike lelépett a mólóról és Annie kezébe nyomott egy wakeboard deszkát.
- Szerinted jó ötlet ez? – kérdeztem hangosan tűnődve Melanitól, aki szintén meghökkent arccal állt. Szerintem ő is ugyanarra gondolt, hogy Annienak nem sok esélye van Mike ellen, de ezt egyikünk sem merte hangosan kimondani.
Óvatosan lépkedve, hogy ne csússzunk el a nedves kavicsokon, mi is lementünk a mólóra és figyeltük az eseményeket. A tóparton tartózkodok többsége is felkönyökölt fekvő helyzetéből és napszemüvege mögül nézte Anniet, aki levette a ruháját, és magára kapott egy kölcsön fürdőnadrágot, ami kissé nagy volt rá. Nem is tudtam, hogy bikinit vett fel már kora reggel.
Mutattam Melanie-nak a mellettünk lévő üres helyre a stégen és leültünk. Ő belelógatta a lábát a vízbe, én csak törökülésben néztem fel és próbáltam kisöpörni az arcomból a hajam.
- Jó – bólintott Mike, miután ráerősítette Annie-re a kötelet. – A lényeg, hogy tartsd meg az egyensúlyod. Vagy legalábbis próbáld meg – vigyorgott. Az előtte szorosan a kötelet markoló lány pedig látványos szemforgatással reagált.
Annie türelmesen állt, kicsit behajlította a térdét, és megpróbált úgy kinézni, mint egy vérbeli wakeboardos.
- Hé, Mike! – üvöltötte valaki. Mike, mintha szívességet tenne, lustán felemelte tekintetét Annie derekáról. Eddig észre se vettem, de Annie alakja bikiniben olyan, akár egy Vogue címlaplánynak.
- Niall-t nem láttad? – lihegte a barna hajú fiú.
- Azt hiszem, még alszik. Miért? Várj egy kicsit – Mike intett, hogy még nem fejezte be, visszafordult Anniehez. – Oké, mehetsz. – Hát, legalább az egyikünk kialussza magát, vontam vállat képzeletben.
És bumm! Annie landolt a vízen, de minden várakozásunkat felülmúlta, ugyanis rajta tudott maradni. Tényleg olyan volt, mint egy profi. Nem nagyon figyeltem tovább Mike-ot, Anniet néztem, aki egyre távolabb került a parttól.
Az összegyűlt kisebb tömeg együtt kezdett számolni: - …5, 6, 7, 8!
Annie a nyolcadik másodpercben elvesztette az egyensúlyát és látványosan hasra esett. Felszisszentem, mert már a látványtól is borsódzott a hátam. Remélem, nem esett komolyabb baja.
Mike tölcsért formált a kezével és hangosan kiabálni kezdte: - LÚZER! Mondtam, hogy nem tudod megcsinálni.
Röhögni kezdtek, mert Annie amint magához tért, felemelve jobb kezét, bemutatott a fiúnak.
- Hé, nem próbálod meg? – bökött oldalba Melanie.
- Nem hiszem – ráztam a fejem. Kizárt, hogy megalázzam magam egy tucat velem egykorú előtt.
- Hé, Niall! – Az emlegetett jelent meg mögöttem, mire ijedten fordultam meg. Niall biccentett Mike felé, majd felém villantotta hófehér mosolyát.
- Na, próbáld meg.
- Kizárt.
- Fogadjunk? – kezdett alkudozni.
Nem tudtam visszafojtani a mosolyom. Ó, ha tudná.
- Mi lesz, ha nyerek? – Melanie felé nyújtottam a telefonom. Ezt igennek vette.
- Azt nem tudom – vont vállat. – De ha nyerek, kérem vissza a pulcsim.
- Oké – egyeztem bele könnyen. Úgy sem fog nyerni, ezen jót mosolyogtam magamban. – Ha én nyerek, megtartom a pulcsit.
Niall tűnődött pár másodpercig, szerintem kissé megijesztette a magabiztosságom, de végül bólintott. Annie közben visszaúszott. Odaadta a deszkáját és a nadrágját. Niall is elszedte Mike-tól a cuccát.
- Ne hidd, hogy megnyered – sziszegte, de szemem sarkából láttam, hogy mosolyog.
- Álmosnak látszol – vetettem oda neki. Ezután megpróbáltam kizárni a körülöttem zajló eseményeket, annak ellenére, hogy szerintem Annie és Mike ordítozását húsz kilométeres körzetben is lehetett hallani. Melanie-ból sütött az idegesség, úgyhogy ő rá inkább nem is néztem, mint támaszra.
- Rajt! – üvöltötte Mike, ügyet sem vetve Annie-ra, aki kikérte magának, hogy nyolc másodpercig volt csak fenn, mert szerintem nem jól számolt a közönség.
Nem néztem Niallre, de éreztem, hogy valahol mellettem van. Bevetettem minden wakeboard tudásom és úgy döntöttem, hogy kikanyarodom az egyik rámpa felé. Behajlítottam a térdem és kissé elrugaszkodtam, mikor már nem érte a deszkát víz. Az adrenalin löketet adott, hogy csináljak egy szaltót, úgyhogy fogamat összeszorítva próbáltam meg leküzdeni a késztetést, végül csak ugrottam egy csavart. És nyertem.
Niall ledöbbent arcát látva kezdtem vigyorogni, mint a vadalma. Míg engem nézett, elvesztette az egyensúlyát és ő is hason csúszott a vízbe, mint előbb Annie. Én is elengedtem a fogót, ami a kötél végén lógott, és csobbantam a vízben.

***

- Hogy a francba csináltad ezt? – vont felelősségre Annie és majdnem úgy éreztem, mintha egy gyerek volnék, akit rajta kaptak cukorkalopáson. Lehámoztam magamról a csurom vizes ruhát és kioldottam a deszkán lévő csatokat.
- Az mindegy – legyintettem. Gyorsan elfordultam és kezemet nyújtottam Niallnek, hogy fel tudjon jönni a stégre. Úgy tűnik, úszásban is én nyernék.
- Elképesztő vagy – suttogta döbbenten; szerintem direkt, hogy csak én halljam. – Úgy tűnik, új pulcsit kéne vennem.
- Haver, most vertek meg, te meg új pulcsit akarsz? – verte hátba Mike, mire Niall visszakézből adott neki egy hasonló ütést. Annie elnevette magát a pórul járt Mike-on. Melanie visszaadta a telefonom.
- Gratulálok – mondta elismerően, mire rámosolyogtam.
- Kösz, hogy nyerhettem – vontam vállat, amolyan nem-nagy-szám stílusban.
Persze, hogy nem volt nagy szám, mert pár éve nyáron már volt hasonló élményben részem.
- Hé, nincs vége! – szólt utánam Niall, mire hátrafordulva rámosolyogtam. – Este visszavágó!
Intettem neki a vállam fölött elköszönésképp és visszaindultunk a faházhoz, hogy elkészüljünk az ebédhez. Előbb mondták be a hangosbemondóba, hogy fél óra van hátra az étkezésig, és ahogy végignéztem magamon, igazán rám férne egy tusolás.
Nem mellesleg, olyan a szagom, mintha most léptem volna ki egy halüzemből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése