One Shot: But Let's Pretend It's Love

Hiiiiiii! Most nem részt hoztam, mert még nem találtam ki semmit a folytatásra, viszont, képzeljétek el, múlt héten újraolvastam a történetem és olyan jókat röhögtem magamon. Na, jó, igazából az jutott eszembe, hogy írok egy one shot-ot, mert olyat még úgy se csináltam, és mi lenne a legjobb téma, ha nem az az éjszaka? :D A címmel sokat vacakoltam, mert az I Know We Only Met But Let'S Predent It's Love túl hosszú lett volna, úgyhogy lecsonkítottam, de szerintem így is ki lehet következtetni, hogy miről szól ez a 'fejezet'. Ú, és képzeljétek el, találtam egy olyan mozgóképet, amin a lány tökéletesen úgy néz ki, ahogy elképzeltem először Alishát. Beleraktam a szövegbe, egy kicsit lejjebb. :)

Ps. Utólag is boldog szülinapot Curly Life Ruiner! - írtam neki facebookon és twitteren, valószínűleg nem látta, ahogy ezt se, de plusz-mínusz egy whatever. :)

"Life is short: Break the rules.
Forgive quickly. Kiss slowly. Love truly. Laugh uncontrollably.
And never regret anything that made you smile."

- De nem mehetsz el – suttogta apa, már szinte kihallottam a könyörgést a hangjából. A konyha és az előszobát elválasztó fal mögött álltunk, már majdnem a lépcső előtt. Kilazította nyakkendőjét; nem rég ért haza a stúdióból. Óvatosan benézett a konyhaajtón, én is követtem a példáját. Gabi sürgött-forgott és próbált valami ehetőt készíteni, nem odaégetni egy csirkét. Ahogy hunyorítottam, láttam a legördülő verejtékcseppeket tökéletesre ránctalanított homlokán, és eltűnődtem, vajon milyen arca lehet, ha igazán ideges.

- Apa, nem fogok itt maradni egy „családi” vacsorán – kezemmel érzékeltettem, hogy a családi szót nem gondoltam komolyan és macskakörmöt rajzoltam a levegőben.

- Nem fogadok el nemleges választ – mondta és bement a konyhába.

- Mi? – utána indultam, de legyintett egyet a levegőbe és már el is tűnt. Most komolyan leintett a saját apám?

Duzzogva mentem fel a lépcsőn és a lehető legerőteljesebben kezdtem trappolni, csak hogy a lelkiismeret legkisebb szikráját is kiváltsam belőle. Becsaptam a szobám ajtaját és arccal a párnába estem. Minden alkalommal, ha rám erőltettek olyat, amit nem akartam, feszült lettem és ellenséges. Ez a családi vacsora is ilyen volt, amit az újonnan – na, jó, körülbelül fél éve – érkező mostoha anyám erőltetett. Szerinte mindenképpen meg kell engem ismernie és egész idő alatt olyan kérdésekkel bombázott, mint például melyik a kedvenc színem, mikor van a szülinapom, kik a kedvenc modelljeim. Az ő alakját elnézve olyan, aki most lépett le egy Cosmo fotózásról; alig tíz évvel volt idősebb nálam, talán ezért sem volt szimpatikus. És a legfájdalmasabb pont, hogy anyám helyett anyám akar lenni. Vásárlás, szépségszalon, megannyi dolog, ami elől mindig találtam kiskaput, hogy kibújjak. A ma esti mentőövem Jenna volt, aki egész nap nyaggatott, hogy menjünk el erre a bulira, amit a múlt héten nyitott klubban tartanak. Habár legszívesebben itthon maradtam volna és bekuckóztam volna magam egy bögre forró csokival és egy jó filmmel, most mégis jó ötletnek tűnt ez a csajos este. Pár percig lecsukott szemmel feküdtem, majd hirtelen felindulásból a fürdő felé vettem az irányt. Letusoltam és hajat mostam, közben küldtem egy esemest Jennának, hogyha áll még az ajánlat, akkor találkozzunk ott. Megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor jött a válasz, hogy „még szép, hogy áll”. A szokásos készülődés helyett úgy döntöttem, hogy nem fogom elszórakozni az időt mindenféle kencével, a legegyszerűbb sminket raktam fel: alapozó, tus, szempillaspirál és szájfény.

- Nem jössz le enni? – nyitott be apa a szobámba, mikor köntösben válogattam a ruhák között. Szerintem nem lepődött meg a látványon, de a szokásos forgatókönyv szerint felvette a rettegett szülő pózt. – Mondtam, hogy nem mehetsz el, vagy elfelejtettem volna?

- Mondtam már, hogy nem fogok bájcsevegni és ehetetlen vacsorát enni, vagy elfelejtettem volna? – ismételtem a szavait gúnyosan, mire bezárta maga mögött az ajtót és az ágyamhoz lépett, majd leült. Csendben figyeltem arcvonását, amit enyhülni láttam, de inkább nem kísértve a sorsot, nem szóltam hozzá, folytattam a szekrényemben lévő ruhakupac növelését.

- Tudom, hogy nem kedveled Gabit, ezt már a tudtomra adtad, kicsim – kezdte lágyan. Felé fordultam, így lábaim törökülésbe kerültek. Kíváncsian vártam a folytatást. – De a kedvemért, nem próbálnál meg egy kicsit jobban erőlködni és jól kijönni vele? Szeretem őt, és nem akarom azt látni, hogy ellenségesen viselkedsz vele.

- Észrevetted, hogy ennek a beszélgetésnek sose lesz vége? – kérdeztem oda se nézve, mert megakadt a tekintetem a megfelelő ruhán. A ruha, ami gyakorlatilag csipkéből állt, eddig sosem tetszett, akárhányszor megnéztem, mindig furcsa grimasz ült ki az arcomra. Azt hittem, hogy ehhez hasonlót csak temetésre vesznek fel, de apa jelenlétében a hatalmába kerített valami furcsa érzés. Tudtam, hogy nem fog tetszeni neki. (kép)

- Felejtsd el – tiltakozott, mikor észrevette a kezemben szorongatott darabot. Szemöldök ráncolva vetettem rá egy pillantást, de csak bevonultam a fürdőszobába és magamra húztam.

- Ha mindenképpen el akarsz menni itthonról, akkor ezt a göncöt le kell cserélned.

- És menjek garbóban meg farmerban, mi? – gúnyolódtam. Bólintott. – Apa, ez a huszonegyedik század, a nők már rég túlléptek a takarjunk-el-mindent fázison…

- És most tartanak a rakjunk-ki-mindent-amink-van fázisnál? – Lemondóan csóváltam a fejem, de a mosolyt, ami apám tudatlansága miatt jelent meg, akkor se tudtam letörölni az arcomról. Szinte teljesen belefeledkeztem a cipőkeresésbe és a következő pillanatban már csak az ajtócsapódást hallottam. Kiment a szobámból. Lehet, hogy bűntudatot kellett volna éreznem, amiért magára hagyom ezzel a nővel, de valójában örültem, hogy neki kell vele lennie, aki még el is bírja viselni, és nem nekem, akit gyakorlatilag vallatnak minden egyes étkezésnél. Észre se vettem, hogy már kilenc óra is elmúlt, ezért sietősen belebújtam a cipőmbe és beledobáltam mindenféle vackot a borítéktáskámba. Egyre izgatottabb lettem a ma estével kapcsolatban.

- Hé, Ali, Adam mondta, hogy elmész – jött ki a konyhából érkezésemre Gabi, éppen egy törülközőbe dörzsölte manikűrözött ujjait. A tükörképemet néztem inkább, mint tökéletes vonásait. Lebiggyesztette az ajkát, mintha akkora trauma lenne, hogy nem töltöm velük az estét.

- Öhm, igen, de majd máskor… talán – próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat, amik nem túl bántóak, bármennyire is meg akartam mondani, hogy soha nem fogok csatlakozni az efféle családi programok. Hányingerem volt már a gondolattól is, hogy el kell játszanunk a boldog családot, és engem az is zavart, hogy őket ez cseppet sem bántja és nem hozza kínos helyzetbe. Apa leginkább evéssel próbálta leplezni zavarodottságát, Gabi pedig folyton magamról kérdezgetett.

- De Ali – szólított meg, mielőtt kiléptem volna a bejárati ajtón. Hangjában volt valami fenyegető, de amint folytatta, kissé megnyugodtam: -, vigyázz magadra és ne állj szóba fura idegen alakokkal.

- Hány évesnek nézek ki? – futtattam végig magamon a tekintetem.

- Nem arról van szó, hogy hány évesnek nézel ki, hanem ahogy kinézel. A ruha hátát kispórolták és a legnagyobb jóindulattal is épp, hogy eltakarja a hátsó feled.

- Ki vagy te, az anyám? – csattantam fel hirtelen felindulásból, de magam sem gondoltam komolyan. Irritált. Egyszerűen elegem volt belőle, abból, hogy beszivárgott a házunkba, az életünkbe és folyton hallgatnom kell apa könyörgését, hogy legyek vele jóba, vagy legalább csak játsszam el. Kinyitottam a bejárati ajtót és gyakorlatilag kiviharzottam a házból, mielőtt hozzá vágok a fejéhez egy-két szebb kifejezést is.

Jól esett a sötétben sétálni, a hűs levegő átjárta minden porcikám és valamennyire segített lehiggadni. A kabátom nem volt annyira vastag, úgyhogy mire megérkeztem a helyre, kissé vacogva adtam át a ruhatárosnak a darabot, majd a telefonomat előkotorva kezdtem pötyögni az esemest.

„Hol vagy?” - A

Szokatlan volt, hogy minden jött mentet beengednek, pedig a kidobó fiút elnézve nem olyan helynek gondolja az ember, ahogy tizenöt éves lányok is betehetik a lábukat, márpedig abból jócskán volt választék. A fekete alapú tapétán sötétszürke indák futottak végig, melyeket csak a ráeső fényben lehetett felfedezni. A fekete bőrüléseket nem is vettem észre, csak mikor belerúgtam egybe véletlenül.

„A bárnál. Vár rád egy Cosmó. ;) Ui.: helyes fiúk 3 óránál!” – J

Céltudatosan indultam a pink és lila neonfényekkel kivilágított bár felé és eleget téve Jenna felhívásának oldalra néztem. A zene ritmusára hullámzó tömegen kívül nehéz volt bárkit is észre venni, de azt hiszem második nekifutásra megtaláltam a társaságot, akikre barátnőm célzott. Összetalálkozott a tekintetem egy göndör hajúval, akiben volt valami különös és ismerős is egyben. Halvány mosolyt erőltetve magamra indultam tovább. Jenna majdnem a bár végénél ült, szürcsölgette a kék színű italát; hatalmas mosoly ért körbe a fején, mikor meglátott engem.

- Aliii! – kiabálta túl a zenét, majd egy ölelésben részesített. – Hogy, s mint?

- Ne is kérdezd – fújtam ki magam, és leültem mellé a bárszékre. Lábaimat keresztbe fontam és a fekete pultra raktam a táskám. – Te voltál az egyetlen mentőövem a családi vacsora elől.

- Már megint? – nevetett fel Jenna és ő is belekortyolt a koktéljába.

Kezdetét vette a szokásos felszínes csevegés. Bírtam Jennát és tényleg jó fejnek tartottam. Olyan csajnak, aki benne van minden vadságban és a legkínosabb szituációkból is ki tudja vágni magát. Göndör szőke haja világított mindannyiszor, amikor a forgó lámpa ránk esett és eltűnődtem, hogy vajon egy ennyire szép lány miért velem szervez egy bulizós estét és nem a pasijával. Mert legutóbbi információim szerint volt neki, de annyira szoros kapcsolat nem volt közöttünk, amit barátnőségnek lehetne nevezni. Jól kijöttünk egymással és néha eljártunk ide-oda. Eszembe jutott az első közös élményünk, ami szerintem inkább neki lehetett élmény, mint nekem. A nyári táborban, ahova egy szobába voltunk beosztva, ismerkedtünk meg először, bár nem jöttünk ki olyan jól. Rossz néven vettem, hogy a szekrény háromnegyede az ő kacatjaival van tele, míg nekem alig jutott pár centi. Ő pedig rossz néven vette, hogy én hamarabb használtam a fürdőszobát és sokkal több ideig tartott elkészülni, mint neki. A tábor felénél kiszöktünk egyik éjjel, hogy átmenjünk a szomszédos fiúkhoz és megvicceljük őket, úgy, ahogy ők tették velünk. Teletöltöttük a lufijainkat vízzel és már előre kuncogni kezdtünk jól kitervelt csínyünkön, mindaddig, míg ez nem visszafele sült el. Jenna fehér pólója totál átázott – és mellesleg napokig téma volt, mert hát meg volt áldva mellbőséggel -, szóval miután kiszabadultam két srác szorításából, odaadtam neki a pulcsim és az óta úgy érzi, tartozik nekem.

Már a harmadik koktélt iszogattuk és egyre hangosabban szórakoztunk, amikor éreztem, hogy valaki nekiment a bárszéknek, amin ültem. Nem néztem fel, de láttam Jenna ledöbbent arcát, amint elkapja a tekintetét és tovább issza a koktélját. Amikor másodszor „jött belém”, idegesen fordultam felé, de próbáltam közömbösséget mutatni. Azzal a fiúval találtam szemben magam, akivel először összetalálkozott a tekintetünk. Nem tudtam jól megállapítani, hogy milyen színű a szeme, de magas sötét alakja vonzott akaratom ellenére is.

- Segíthetek? – törtem meg a közénk beálló csendet. Nem válaszolt, csak némán visszament a barátaihoz, de tekintetét mindvégig rajtam tartotta. Értetlenül néztem utána. Mi ütött ebbe a fiúba?

Azt hiszem már éjfél is elmúlt, nem igazán néztem az időt, főleg mivel nem volt időkorlátom. A harmadik ital után úgy éreztem, ma jól fogom érezni magam és kicsit kirúgok a hámból. Jennát kértem, hogy rendeljen valami ütősebbet, mert a pink koktél már meg se kottyan.

- Na, ez a beszéd! – csattant fel és a pultos felé intett, aki jelezte, hogy mindjárt jön. – Üdvözöljük a klubban újra a régi Alishát! – nevetett fel.

- Sokáig voltam jó kislány, most már kéne csinálni valamit – néztem körbe a helyen, hogy valami kihívás félét keressek. Tekintetem rögtön az Ő társaságuknál akadt meg. Hm, nem rossz. Még mielőtt bármit mondtam volna, láttam, hogy egy fekete hajú srác jön felénk. Magabiztos lépései már arról árulkodtak, hogy többször eltervezte ezt a jelenetet a fejében. Jenna mellett állt meg és könyökével a pultot kezdte támasztani. Volt egy benyomásom, hogy tipikus rosszfiú lehet. Sötét haj, feketén csillogó szemek, és enyhe borosta. Válla fölött a göndör hajút néztem, aki mereven nézett a mi irányunkba és nem tudtam visszatartani a kuncogást. Istenem, hol élünk, ez a huszonegyedik század.

- Hello, hölgyeim – szólalt meg alkoholtól berekedt hangján. Jennán láttam, hogy a fiúnak nyert ügye van, de úgy gondoltam, inkább nem avatkozom bele. A pincér elénk tett két tequilát naranccsal és fahéjjal. Míg én azzal voltam elfoglalva, hallottam, hogy a fiú – akit, mint megtudtam Zaynnek hívnak – megkér minket, hogy menjünk oda hozzájuk. Szem forgatva álltam fel a bártól, kezembe szorongatva a borítéktáskám. Jenna bátorított, tudta, hogy nem szeretek társulni, de most kivételt kellett tennem. Szerintem csak az alkohol hatása miatt egyeztem bele, de már késő volt visszavonni, mert kábé két méter választott el tőlük. A göndör hajú felállt és kezet nyújtott, hogy felléphessek a pódiumra, amin az ülések voltak. Zayn is felsegítette barátnőmet úriember módjára.

- Elárulod a neved, vagy egész éjjel csöndben fogsz velem flörtölni? – kérdeztem tőle kis gúnnyal. Beültem mellé, helyszűke hiányában közé és Jenna közé kellett passzíroznom magam. Rajtuk kívül még volt egy barna rövid hajú fiú, akit sokkal jobban lekötött egy göndör hajú gyönyörű lány. Köszöntek, és ennyi.

- Flörtölni, hm? – kérdezte önelégülten mosolyogva.

- Ugyan már, Mr. Belerúgok-a-bárszékbe-hogy-rám-figyeljen – legyintettem és beleittam a koktélba, amit az asztalról emeltem el. Oldalra pillantottam, hogy megnézzem, mit csinál Jenna. Nos, nem lepődtem meg, mert nem telt el öt perc, amióta itt vagyunk és máris Zayn ölében landolt.

- Jól van. – Oldalra billentette a fejét, hogy jobban szemügyre vehessen. Éreztem az alkoholt, és nem csak a testemben, hanem a levegőben is. Megcsapott after shave-jének illata, amibe beleborzongtam. Francba, akkor sem fog zavarba hozni. – Hogy hívnak, szépségem?

- Alisha, de az Alit jobban szeretem – válaszoltam közömbösen és megint belekortyoltam az italomba. Megmosolyogtatta, hogy nem tudok mit kérdezni, ezért inkább magától válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

- Harold, de a Harryt jobban szeretem.

- Oké, Harold. – válaszoltam, felnevetett. Azt hiszem, jó úton haladtam a célom felé.

- Rendeljünk mééég! – kiáltott fel Zayn. Összetalálkozott a tekintetem egy szőke hajúval is, akit eddig valamiért figyelmen kívül hagytam. Kék szemei csillogtak; jobb szeretném hinni, hogy a különböző italok hatása miatt és nem a hiányosan öltözött nő miatt, aki elsuhant előtte, miközben tette az agyát.

Harry kézfejét éreztem a combomon, ami lassan csúszott fel. Meglepően érdes volt a bőre, és valamiért nem volt ellenemre. Belenéztem a szemébe. Zöld volt. Meglepően zöld, és ez egyre csak sötétedett.

 A Feel So Close ritmusát egyre inkább átvette a testem és a szám közepe fele már nem bírtam ki, hogy ne menjek táncolni. Jenna is valahogy így érezhetett, mert kézen fogva vonszolt a hullámzó tömeg közepére. Élveztem, hogy begöndörített hajam követi a csípőm mozgását és teljesen átadtam magam a zene ritmusának. Talán már egy ideje ott lehettem, teljesen elfeledkeztem magamról. Két kéz csúszott a derekamra, mire összerezzentem, de nem fordultam meg. Féltem a látványtól, mi lesz, ha a szemébe nézek. Derekát szorosan az enyémhez nyomta, ziháló mellkasát súrolta a hátam. Csípőnk egyszerre mozgott, de már nem volt ugyanolyan, mint azelőtt. Szorosan fogott, mintha a tulajdona lennék és ez tetszett. Mosolyt csalt az arcomra. Rekedtes motyogásától és leheletétől kirázott a hideg, annak ellenére, hogy a levegőt egyre forróbbnak éreztem. Megfordultam és kezem automatikusan összekulcsoltam a tarkójánál.

A fenébe, ettől akart megvédeni az apám. Sok borsot törtem az orruk alá régebben, mikor rossz társaságba keveredtem, de ez most más volt. Biztonságban éreztem magam és engedtem a csábításnak.  Harry szorosan fogta a csípőm, mint aki nem tud megállni a saját lábán.

- Csókolj meg – suttogta rekedten. Szavait tisztán hallottam a hangos zene ellenére is. Ódzkodtam egy idegennel való smárolással, de úgy se fogok emlékezni holnap reggel. Remélem. Eleget tettem kérésének, és őszintén, nem bántam meg.

Izmos karjait a combomhoz csúsztatta és egy könnyed mozdulattal az ölébe vett. Nem is vettem észre, hogy ilyen erős karjai vannak, de most már láttam felkarján a domborulatokat, ahogy megfeszültek az inge alatt.

- Mit csinálsz? – kérdezte kissé nevetve. A fejem egyre jobban szédült a sok italtól, teljesen elvesztettem az önuralmam.

- Amit már egész este akartam – válaszolta sejtelmesen és kiindult a tömegből. Éreztem magamon az emberek rosszalló vagy éppen elégedett pillantását, ezért kipirult arcomat inkább Harry nyakába temettem. Láttam a válla felett, hogy egyre messzebb kerülünk a tömegtől és a bártól. Lábával kinyitott egy ajtót, a következő pillanatban hideget éreztem a hátamnál. Teljesen a csempéhez szorított, magas alakja felém tornyosult. Olyat akartam tenni, mint még soha. El akartam felejteni mindent, az otthon halálra aggódó apám és az idióta mostoha anyám, egyszerűen csak jól akartam érezni magam. Itt és most. Ajkai súrolták az enyémeket; direkt kínzott.

- Csináld – mondtam alig hallhatóan. Hangom kissé remegett, talán ezért is emelte rám sötét szemeit. Elkezdtem kigombolni ingének első pár gombját, hátha ezzel bátorítom, valósággal tépni kezdtem róla. Mohón kezdte falni a számat. Gerincem mentén végigvezette ujjait, szinte perzselték a bőröm. Egy rántással kiszedtem az övét, amit halk kuncogással viszonzott. Beletúrtam a hajába és már tudtam: átléptem minden határt. Megszegtem a fogadalmam.

Harry ujjait az enyémekre kulcsolva húzott vissza a többiekhez, akik már jócskán ki voltak ütve. Jenna sokat sejtető pillantása mindent elárult, tudta, hogy hol voltunk és mit csináltunk. Elpirultam és a szemem elé kaptam a kezem, csak hogy ne lássa a zavarom.

Jennával megbeszéltük, hogy együtt megyünk haza, ezért elszakadtunk a fiúktól, akik folytatták a bulizást. Harry inge rám került, fogalmam sincs már hogyan, de tisztán emlékszem, hogy már akkor is rajtam volt, amikor kijöttünk a mosdóból. Esőszag terjengett a kinti hűs levegőben, mélyeket szippantva tértem észhez, miután kimentünk az ajtón. A tömeg még mindig csak gyűlt, pedig már hajnali két óra is elmúlt. A kidobó fiú próbált visszatartani pár felnőtt férfit, akik fényképezőgépeikkel hadonásztak és kattintgattak mindenfelé. Barátnőm szorosan mellettem lépdelve karon fogott és mutatta az irányt.

Az út mentén haladtunk és jókat röhögtünk a semmin. Jenna széttárta a karját és fordult egyet, de a háromszázhatvan fokos fordulatot nem teljesen érte el, rögtön lehajolt és öklendezni kezdett. Undorodva fordultam el és vártam.

- Nem gondolod, hogy sokat ittunk? – motyogtam, de leginkább magamnak. Az este történései csak úgy pörögtek lelki szemeim előtt, azt se tudtam, hova nézzek. Egy autó hajtott el előttünk. Kuncogni kezdtem. Jenna felkötötte hosszú szőke haját, majd belém karolva botladoztunk tovább.

- Legalább a cuki srác száma meg van – vigyorgott.

- Melyiké?

- A fekete hajú… Zack? – kérdezte, mire kitört belőlem a nevetés. Értetlenül várta, hogy befejezzem, de nem ment.

- Zack? Ez most komoly? Zayn volt a neve. Te tényleg túl sokat ittál - állapítottam meg.

- Na és ön, Ms. Eltűnök-a-mosdóba-fél-órára? – korholt csípőre tett kézzel, de ő is elnevette magát.

Erre inkább nem válaszoltam.